|
Merüljünk Bele
by ronihun 2006.01.20. 17:54
itt minden van a TTT-ről.
Vezírrel való találkozásig a történet szó szerint „unalmas”. A szörnyű de elkerülhetetlen találkozás után az események felpörögnek és alig győzzük kapkodni a fejünket, hogy el ne veszítsük a fonalat. A Vezír „tiszteletére” a hercegből kilép a sötétebbik éne, a Dark Prince és elkezdődik az örült hajsza az igazságért.
A programot kétségkívül két-három újításra hegyezték ki az UBI-Soft-nál. A tovahaladásunk érdekében számos esetben alkalmazzuk majd a „speed-kill” funkciót, ami egy igencsak adrenalin-növelő mozdulatsort takar. Minek véres harcokban fárasztani petyhüdt izmainkat, ha megy ez sunyibban is? Lopózzunk az ellenség mögé, és egy kombinációval tereljük át szegényt a túlvilági mezők egyikére. A tökéletes kivitelezéshez nagyon kell összpontosítanunk, szinte érezzük, ahogy megduzzad a nyakunkon az ér. A harcrendszert és a mozgáskultúrát tovább színesítik a kibővített lehetőségek. A legnagyobb plusz az elődhöz képest mindenképp a Dark Prince megjelenése, mely amilyen jó ötlet, olyan silány a kivitelezése. Ezt a karakter összekapkodták a programozók. Egyszer csak ott terem, bebújik hőn szeretett hercegünkbe és még azt se mondja, hogy fapapucs…
A történetet viszont maximálisan felspannolja az új jövevény. A fekete bárány nem igazi ember, hiszen nem vízen és élelmen gyarapítja sejtjeinek a számát újra is újra, hanem a kioltott lelkek porából. Ám ez még nem elég a tervezőknek, a végletekig akarnak táncolni az idegeinken. A sötétség fiának élete folyamatosan csökken, nem tudunk ellen semmit tenni, kivéve azt, hogy halomra öljük a szörnyeket, egyéb kreatúrákat. Ez mind szép és jó, de mi van, amikor csak platformról-platformra ugrálunk? Semmi nincs, egyszerűen loholnunk kell, hogy egy „betevő falat” az utunkat keresztezze.
A játékban a továbbhaladás nekem nem okozott igazán nagy fejtörést soha. Igaz, hogy van lehetőség alternatív utak bejárására, de valahogy végig az volt az érzésem, hogy a játékmenet akkor is igen lineáris. Amiben a játék verhetetlen, az a fenomenális hangulata. Ha valaki némi gyakorlás után ráérez a játék ízére, nem áll fel egykönnyen a monitor elöl. A történet lebilincselő, magával ragadó, hihetetlenül sokszínű. Pontosan olyan, amilyennek egy sikertörténet befejezésének lennie kell
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
